ELŐSZÓ

Évszázadokat ívelnek át a mottó szavai, és talán születésük pillanatában sem voltak olyan aktuálisak, mint napjainkban. A gépjármű-közlekedés fejlődése az elmúlt időszakban minden más közlekedési alágazatot maga mögé utasított, életünk elválaszthatatlan részévé vált. A közlekedő ember, a jármű, az út és a közlekedési környezet szerves egységet, közúti közlekedési rendszert alkot. Vajon követi-e a gépjárművek mennyiségi és minőségi fejlődését a többi rendszerelem? Megteszünk-e mindent az útpálya oldaláról, hogy a szükséges kapacitások rendelkezésre álljanak, indokolatlan forgalomkorláto-zások ne legyenek, hogy a nehezen kiépített útjainkon a közműépítések befejezése után is közlekedni lehessen, hogy az út állapotát és a közlekedés biztonságát veszélyeztetők ellen kellő szankciókkal lépjünk fel, az útügyekkel - önállóan vagy társulásos formában - hozzáértő szakemberek foglalkozzanak, az úttal, mint a nemzeti vagyon részével jól gazdálkodjunk?
Az önkormányzati törvénnyel a helyi közutak a települési önkormányzatok tulajdonába kerültek. A tulajdonjoghoz azonban komoly felelősség és számos szakmai feladat társul. A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény alapján ugyanis a helyi közutak kezelői kötelezettsége a közel 3200 önkormányzatnál jelentkezik. A legtöbb kezelői feladat ellátása szakmai hozzáértést, esetenként előírt szakképesítést igényel. Napjainkban azonban az önkormányzatok túlnyomó többségénél a feladatok-ra nem biztosítható útügyi szakember.
A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium szakmai segítségnyújtási program keretében több kiadvánnyal és a 2002. évben indított, az Állami Közúti Műszaki és Információs Kht. által működtetett Önkormányzati Útügyi Műszaki Információs Szolgálattal (ÖMISZ) segíti a feladatok ellátását.
Jelen szakmai útmutatót a kezelői feladatok végrehajtóinak szánjuk segítségül, az egyidejűleg közreadott önkormányzatok útkezelői társulásainak létrehozását segítő útmutatót pedig elsődlegesen a helyi közutakért felelős döntéshozóknak. Az útügyi iratminták átfogóan tartalmazzák az útkezelői tevékenység során leggyakrabban előforduló ügytípusokat, a hatályos jogszabályokra, a műszaki gyakorlatra, és az állami közútkezelés területén szerzett útügyi igazgatási tapasztalatokra támaszkodva.
Reményeink szerint az útügyi iratmintatár hasznos "útitársa", segítőtársa lesz az önkormányzati utakkal foglalkozó munkatársaknak, s hozzájárul a helyi önkormányzatok közel 130 ezer km helyi közúthálózatán a napi közútkezelői gyakorlat egységesítéséhez, szakmai színvonalának emeléséhez, a közlekedés biztonságának növeléséhez, a helyi közutak állagvédelméhez.

Budapest, 2003. május

Dr. Kovács Ferenc
közlekedési helyettes államtitkár